A majmocskák II. Vilmos császár tekintélyes bajsza után kapták a nevüket. 1907-ben, amikor felfedezték, még csak elejtett példányokat ismertek, s hosszú, lelógó bajuszát a preparátorok felfelé kunkorították, mivel azt feltételezték, hogy a bajusz vég felfelé áll, csakúgy mint a német császáré. A tévedésre néhány év múlva jöttek csak rá, amikor már élő példányokat is láttak, az állaton azonban rajta ragadt a császárbajszú tamarin név.
A császárbajszú tamarinok ( Saguinus imperator) kis testű állatok, mindösszesen 25 cm hosszúak. Peru, Brazília és Bolívia erdőségeiben csoportokban élnek s főként a magasabb fákon mozognak. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is.
Túlnyomórészt gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, de fehérjeigényüket a rovarokból fedezik.
Az Angliából érkezett tamarinok az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak, amelyek nevüket arról kapták, hogy a hátsó láb nagyujját kivéve az összes ujjukon karmok nőnek köröm helyett. Erre azért van szükségük, mert apró termetük miatt az ágakat nem tudják ujjukkal átfogni, így éles karmaikkal kapaszkodnak a fák kérgébe.
A három bajuszos hölgy már megtekinthető Állatparkunk Trópusi házában. Érkeztükkel már 4 karmosmajom faj látható, rajtuk kívül : fehérarcú selyemmajom, liszt tamarin, és fehérajkú tamarin csapat él a kertben.
