A borjak születése problémamentesen zajlott, az apróságok makkegészségesek. Világrajövetelük után már néhány perccel lábra álltak, s követték anyjukat, pár naposan pedig már csaknem ugyanolyan gyorsan szaladnak, mint a kifejlett állatok.
Hogy nyugodt körülmények között fejlődjenek, külön „szarvas ovit” kerítettünk el nekik, ám ahogy felerősödnek, csatlakozni fognak a tenyészcsapathoz, ami a picikkel együtt már 16 tagot számlál.
A kicsik 5-6 hónapos korukig szopni fognak, de 2-3 hetesen már elkezdik kóstolgatni a szálas takarmányt is.
A borjak születése a természetben is ebben az időszakban történik, hiszen így a késő tavaszi, kora nyári állatok már elég erősek ahhoz, hogy csatlakozzanak csordájukhoz az őszi nagy vándorlások idején, ahol naponta 15-65 km-t tesznek meg naponta.
Patái szélesek, akár egy hócipő, így nem süllyed el a hóban és a mocsaras területeken. A hideg ellen vastag, sűrű szőrzet védi. Skandináviában a csordák pár száz állatból állnak, Észak-Amerikában—ahol karibunak nevezik- az ötszázat is meghaladja.
A kicsik fején egy éves korban kezd el nőni az agancs, s ennél a fajnál – a szarvas félék között egyedül álló módon- mind a 2 nem viseli azt.
Az északi-sarkvidéki nomád népek számára a rénszarvas legfontosabb állat, a mi háziállataink sarkvidéki megfelelője. Több mint 3000 éve szelídítették meg, tejét, húsát, szőrét, agancsát is felhasználják, s teherhordásra is alkalmazzák.
