Oviedo y Valdes, egy 16. századi krónikás azt írta, hogy soha nem látott még a lajhárnál haszontalanabb teremtményt… s bár a lajhárfélék valóban hihetetlenül lassúak, ezt az előnyükre tudták fordítani. A sikerük annak köszönhető, hogy – mind testfelépítés mind táplálkozás tekintetében-tökéletesen alkalmazkodtak a fán lakó életmódhoz.
Erősen módosult végtagjaik 8-10 cm-es sarlószerű karmokban végződnek. Lábujjaik a bőr alatt teljesen összenőttek, s ez lehetővé teszi, hogy a legkisebb erőfeszítés és izommunka nélkül lógjanak a fák ágain.
Kizárólag levelekkel táplálkoznak s kalóriaszegény étrendjük miatt energiatakarékos életmódot folytatnak. Emésztésüket az összetett gyomrukban élő cellulózbontó baktériumok, míg a lombkorona szintjén környezetbe olvadásukat, a szőrzetükben megtelepedő algafajok segítik, amely barnásak a száraz évszakban, és zöldes színűek az esős évszakban.
Naponta minimum 10- 12 órát alszanak, és amikor ébren vannak, jellegzetes testtartással, fejjel lefelé haladnak az ágakon. Csupán hetente egyszer, a széklet ürítés idején tartózkodnak a talajszinten, akkor is 250m/ h sebességgel haladva.
A Nyíregyházi Állatpark 8 éves nőstény kétujjú lajhára Hollandiából, míg a 6 éves hím Németországból érkezett az Európai Fajmegőrzés keretében, s mi sem bizonyítja jobban egymás iránti szimpátiájukat, mint hogy legtöbbször közösen alszanak a Trópusi Házban található kifutójuk egyik szegletében
