A rénszarvas az Északi-sarkvidék térségének ikonikus állata. A legkisebbek úgy ismerik, mint a Télapó szánhúzóját, de a valóságban a mi háziállataink sarkvidéki megfelelője. Az északi nomád népek számára olyannyira létfontosságú, hogy még a hosszú vándorlások során is követik, az olykor több száz állatból álló csapatot.
A tundrán és a tajga vidékén, ahol más háziállatok használhatatlanok lennének – ez a szarvasfaj, univerzálisan hasznosítható - igásállat, húst és tejet ad, prémjét ruhák és sátrak készítésére használják, agancsai, csontjai és erős lábinai különféle szerszámokhoz nyersanyagok.
A rénszarvas nemcsak azért különleges mert az egyetlen, szarvas faj melyet megszelídítettek, hanem szarvas félék között egyedül álló módon, mind a hím mind a nőstény visel agancsot.
Patái szélesek, akár egy hócipő, így nem süllyed el a hóban és a mocsaras területeken. A hideg ellen vastag, sűrű szőrzet védi.
Táplálékának fő részét a térségben elterjedt zuzmók, füvek és sások alkotják. Kitűnő úszó, vastag, levegőt tároló szőrzete felhajtóerejének köszönhetően könnyedén átússza a vándorlása során útba kerülő folyókat és tengeröblöket.
A párzás általában kora ősszel történik, ilyenkor a bika agresszívvá válik, amikor háreméért harcol, mely akár 15 nőstényből is állhat. A borjak 90%-a június elején születik, így kellően megerősödnek az őszi vándorlásig, s kisebb az esély arra is, hogy ragadozók áldozatává váljanak.
A Nyíregyházi Állatparkban élő 13 fős csapat igen jó tenyész eredménnyel bír, évek óta van szaporulat, a legutóbbi borjak nyáron jöttek a világra.
