Zajlanak az állatok betelepítései, már a pápaszemes medvék is ismerkednek kifutóikkal az Andok világa bemutatóban.
Már kezdik felfedezni új kifutórendszerüket parkunk pápaszemes medvéi (Tremarctos ornatus). A medvék fajnevüket markáns világos szemrajzolatukról kapták, mely az orruktól a mellükig húzódik, tudományos nevüket az ornatus-t, - mely díszest jelent- pedig Cuvoier adta nekik, aki 1825-ben figyelt fel a mutatós rajzolatú állatokra.
A pápaszemes medve az egyetlen medvefaj, amely az Újvilág déli féltekéjét meghódította s az Andokban 4200m magasságig terjedő hegyvidéki élőhelyeken fordul elő. Ott elsősorban a nagy kiterjedésű, nedves esőerdőket kedveli, de az alacsonyabban fekvő füves és szárazabb klímájú bozótosokban is előfordul. Mivel nagy magasságokban él, vére jóval több hemoglobint tartalmaz síkvidéki rokonainál. Elsősorban növényevő, kiváló famászó így akár 30 méter magas fákon is kutathat eledel után.
Bár az egyik legkisebb termetű medve-marmagassága 70-90cm- Dél-Amerikában a tapír után a legnagyobb szárazföldi emlős. A faj már régóra veszélyeztetett, az ipari fakitermelés és a földművelés hatására élőhelyei rohamosan csökkennek, ráadásul kártevőként is üldözik, valamint húsa és szőre miatt is vadásznak rá az őslakosok.
Az Állatparkunkban élő 80kg-os állatok kitűnő famászó tudományukat nap mint nap bemutatják- egyenlőre csak parkunk dolgozóinak-, de ezt húsvéttól az ide látogatók is megtekinthetik. Vendégeink ugyanis március végétől egy különleges inka templomból kilépve, lombkorona magasságból tekinthetnek majd be a három medve mindennapjaiba.
